Az Erdőhorváti tűzoltó torony és szertár története szorosan összefonódik a település múltjával és az ott élő emberek elkötelezettségével a közösség védelme iránt. Bár a pontos dátum, hogy mikor alakult meg az első tűzoltó szervezet, nem áll rendelkezésünkre, az biztos, hogy ezek az önkéntes tűzoltók már a korai időkben is készen álltak, hogy megóvják Erdőhorvátit a tűzvészek és más természeti csapások ellen. Az erdős, dombos környezetben fekvő falu, amely a Zemplén hegységben helyezkedik el, mindig is ki volt téve a természeti veszélyeknek, legyen szó tűzről vagy áradásokról.

Az erdőhorváti tűzoltó torony jelentősége

A falu központjában épült tűzfigyelő torony létfontosságú szerepet töltött be a tűzesetek megelőzésében és az azokra adott gyors válaszreakcióban. A torony különleges stratégiai elhelyezkedése lehetővé tette, hogy a falu minden részét szemmel lehessen tartani, ami óriási előnyt jelentett a tűzoltók számára. Az akkoriban használt egyszerű eszközökkel és módszerekkel, például kézi szivattyúkkal és vödrökkel, a gyors észlelés volt az egyetlen lehetőség arra, hogy egy tűzesetet még a kezdeti szakaszban megfékezzenek. A torony magaslata biztosította a tűzoltóknak azt a lehetőséget, hogy idejében észrevegyék a füstöt vagy tüzet, és gyorsan értesítsék a közösséget.

Az 1930-as években, amikor a tűzfigyelő tornyok országszerte fontos szerepet játszottak a védelemben, Erdőhorváti lakói is elhivatottan védték a falu házait és gazdaságait. A toronyban álló tűzoltók nem csak tűzeseteket figyeltek, hanem fontos szerepet játszottak az árvízi védekezésben is. A Zemplén hegyei és a közeli folyók gyakran okoztak áradásokat, amelyeket csak úgy lehetett időben észlelni és elhárítani, ha valaki folyamatosan figyelte a vízszint emelkedését. A tűzfigyelő torony tehát nemcsak a tűzesetek, hanem más természeti katasztrófák elhárításában is nélkülözhetetlen volt.

A torony elhelyezkedése stratégiailag kiváló volt, hiszen onnan belátható volt az egész település. Ez lehetővé tette a tűzoltók számára, hogy hatékonyan ellenőrizzék a környéket, és azonnal reagáljanak a tűzesetekre. A mellékelt panoráma fénykép révén megérthetjük, milyen kilátás tárulhatott a korabeli tűzoltók elé, akik a toronyból figyelték a települést. 

Az akkori közösség csak akkor tudott gyorsan segítséget nyújtani, ha időben értesültek a veszélyhelyzetekről. A digitalizáció előtti időszakban a tűzfigyelő torony volt a legalkalmasabb eszköz a gyors riasztásra és védekezésre. A torony nemcsak tűzeseteknél, hanem árvízi védekezésnél is fontos szerepet játszott, védelmet nyújtva a település lakosainak. 

A nagy tűzeset 1964-ben

1964. április 16-án délben Erdőhorváti történelmének egyik legdrámaibb eseménye játszódott le, amikor Fazekas József zsúptetős háza kigyulladt. A tűz oka egy kéményből kipattanó szikra volt, amely a száraz tetőre esett, lángra lobbantva azt. A riadót a félrevert harang és a kürtszó jelezte, ami azonnal mozgósította a falut.

A helyszínre 16 önkéntes tűzoltó sietett, köztük Gazsi Béla, aki kürtszóval riasztotta a csapatot. Az iskolások tanítójuk vezetésével szintén részt vettek a mentésben. A helyiek kézről kézre adogatták a vizes vödröket, és saját testi épségüket nem kímélve próbálták megfékezni a lángokat. A padlásról Fidrik József, Kalóczki János és Novák István mentették a sonkákat, szalonnákat, miközben a lángok közt dolgoztak. A tűzoltók az istállóból még a megvadult jószágokat is kimenekítették: egy tehén szőre már lángra kapott, mire sikerült kiszabadítani, és az állat eszeveszetten rohant el a helyszínről.

A tűzvészhez Újhelyből motoros fecskendő érkezett, míg a tolcsvai önkéntes tűzoltók gépkocsival száguldottak a helyszínre. A lángokat végül sikerült lokalizálni, de Fazekas József háza porig égett. A kár hatalmas volt, de szerencsére a ház biztosítva volt az Állami Biztosítónál, így a károkat megtérítették, és lehetőség nyílt a ház újjáépítésére.

Ez a tragikus eset is rávilágított a tűzoltótorony és a gyors riasztás létfontosságú szerepére Erdőhorváti életében. Az önkéntes tűzoltók hősies helytállása, a falubeliek összefogása, valamint a modern eszközökkel érkező segítség nélkül a tűz könnyen továbbterjedhetett volna, veszélyeztetve a település egészét. Fazekas József háza elpusztult, de a közösség ereje ismét győzelmet aratott a „Vörös Kakas” felett.

Napjainkban

A tűzfigyelő torony ma már nem az eredeti funkcióját tölti be, azonban helyi védelem alatt álló emléképületként szolgál, amely fontos szerepet játszik a település történelmének megőrzésében. Az épületet néhány éve újították fel, dr. Sándor József, egy helyi vállalkozó támogatásával. A felújítás célja az volt, hogy megőrizzék a torony eredeti állapotát, és emléket állítsanak azoknak az erdőhorváti hősöknek, akik a közösség védelméért dolgoztak.

Ez az emlékmű a jövő generációinak is lehetőséget nyújt arra, hogy megismerjék a múlt hőseit és áldozatvállalásukat. Az erdőhorváti tűzoltó torony nemcsak az önkéntes tűzoltók bátorságának állít emléket, hanem a közösségi összefogás fontosságára is emlékeztet. A faluban és környékén sok hasonló, történelmi jelentőségű épület található, amelyek fontos szerepet játszanak a Zemplén kultúrájának és történelmének megőrzésében.