Korábbi időkben szokás volt, hogy települések egymásra csúfneveket aggattak. Erdőhorváti sem kerülte el ezt a szokást. A Magyar Nemzeti Digitális Archívumban közzétételre került egy történet arról, hogy hogyan is vált Erdőhorváti csúfnevévé a "Galyasok".

Az 1969. évből származó feljegyzés, amelynek címe "Erdőhorváti helynevei" azt írja Salgó Tamás helyi lakosra hivatkozva, hogy a falut legtöbbször csak "Horváti"-ként emlegetik, de nem volt ez mindig így. "Allitólag valamikor ezt a községet Háromlábúnak hivták volna még a tatárjárás előtt, mert három hegy tövében, három vőgyben fekütt. Mikor a tatárok elpusztitották Horvátit, és IV.Béla itt járt vóna, öszeszette a megmaratt magyarokat, akkor monta vóna, hogy ne legyetek széjjel, összetarcsatok. Gyertek le a vögybe, ezt a tőgyest vágjátok ki, hát eből a királyi fődből: az erdőt hord ki és vágd ki, eből lett Erdőhorváti. Enek a valószinusége azzal is bizonyitható lenne, hogy IV.Béla Sárospatakon lakott, és könyen járhatott az alig husz kilométernyire lévő Erdőhorvátiban."

Salgó Tamás arról is tud, hogy Erdőhorváti csúfneve a "Galyasok" volt, mivel Erdőhorváti környezetében nagyon sok az erdő, és a környező falvak lakói gyakran jártak át Erdőhorvátiba fát lopni. Eközben alakult ki a Galyasok elnevezés, amelyből harmadik hallgató nem feltétlenül tudta elsőre beazonosítani, hogy a párbeszédet folytató felek másnap hova és milyen céllal készülnek. Persze, a szomszéd falvaknak is voltak csúfnevei. Például Tolcsva = Szamarasok, Bicskások; Baskó = Sajók, Erdőbénye = Vajasok, Aggtelek – meszesek, Jósvafő – görhősök.