A "Erdőmunkák Erdőhorvátiban" nevű dokumentum, amely megtalálható a Magyar Nemzeti Digitális Archívumban, kiemelkedő információkat kínál a település történelméről és erdőgazdálkodásáról. A részletekbe menő dokumentum feltárja a határneveket és különféle erdőhasználatokkal kapcsolatos információkat, bemutatva az erdő birtokosságokat. A dokumentum kiemelkedően részletezi a favágás kulcsfontosságú szerepét az erdőgazdaságban, amely a település életében meghatározó volt.

A feljegyzések emellett áttekintik az erdei gyűjtögetés fontosságát is, amely évszázadokon keresztül jelentős szerepet játszott a helyi lakosok mindennapi életében. A dokumentum a vadászat és vadfogás részleteit is rögzíti, megőrizve a település lakóinak kötődését a környező erdőkhöz és vadon élő állatokhoz. Az ilyen részletes és történelmi dokumentumok nem csupán az erdőhorváti közösség múltját őrzik meg, hanem értékes betekintést nyújtanak az erdőhasználat hagyományaiba és az ember és természet kapcsolatába.

Kép forrása: Magyar Nemzeti Digitális Archívum

Például, a dokumentum részletesen leírja az erdőterületek gazdag fafajtáit, felfedve az erdők biológiai sokféleségét. Az említett fafajták között szerepelnek a tölgyek, bükkök és fenyők, kiemelve ezen erdők rendkívüli változatosságát.

Ezen kívül, a feljegyzések lehetőséget teremtenek annak megértésére, hogy Erdőhorváti nevének eredete hogyan fonódik össze az erdőkkel és más természeti jelenségekkel. A dokumentumokban rögzített információk segítségével nyomon követhetjük, hogyan alakult ki a település neve az évszázadok során, és milyen kapcsolatban áll az erdőkkel vagy más természeti elemekkel. Az efféle részletek mélyebb bepillantást nyújtanak a település identitásának és kulturális örökségének megértésébe, hozzájárulva a történet és a természeti környezet kapcsolatának feltárásához.

 "Erdőhorváti községünk határában ma 1973-ban kb. 1500 hold erdőt találunk. 1944-ben 100 holddal kevesebb volt. Az utóbbi években erdő telepítés volt. 1914 előtt azonban több volt, mert akkor még telepítettek és nem volt nagy méretű az írtás, mint 1944 körül. 1914 előtt tehát 1600 hold erdő volt Erdőhorváti határában. Ez az erdőterület két részre oszlott, a községi és az uradalmi erdőre. A község tulajdona volt: Kerekfej /tölgy/, Pusztavár /tölgy, bükk, gyertyán/, Véghegy /tölgy/, Agáros /tölgy/, Jánoska-várja /tölgy, bükk, gyertyán/, Fekete-hegy /tölgy/, Küvágó /tölgy, bükk, gyertyán/, Várhegy /tölgy, bükk, gyertyán/. A Várhegy vulkanikus eredetű. Melegmály /tölgy, bükk, gyertyán/, Rigóska /tölgy, bükk, gyertyán/, Fövenyes /tölgy, bükk, gyertyán/. Ezekben az erdőkben tehát a tölgy, bükk és a gyertyán az uralkodó fafajta. Az uradalomhoz tartozott: Szokolya /tölgy, bükk, gyertyán, fenyő/, Térhegy /tölgy/, Páca /tölgy/, Kőkut /tölgy, bükk, gyertyán,/ Hárskut /hárs, tölgy, bükk, gyertyán/ Kecskefül /tölgy, bükk, fenyő/, Égeres /éger, bükk, gyertyán/, Hajagos /bükk, gyertyán, fenyő/, Szelekfej /fenyő, tölgy, bükk, gyertyán/ Hallgató /tölgy/, Prücsök /tölgy/, Kökényeske /tölgy, bükk, gyertyán/. Az utóbb felsorolt erdők báró Waldbott Kelemen birtokában voltak. 

Határukban találunk olyan szántóföldeket, szőlőket vagy legelőket, melyek régen erdők voltak: Pl: Várhegy /szőlő/, Véghegy /szőlő/, Agáros /szőlő/, Rigóska /szántóföld, szőlő/, Fövenyes /szántóföld, szőlő/, Kökényeske /legelő/, Pusztavár /szántóföld, legelő/. Olyan erdők is vannak, amelyek nevüket az uralkodó fafajról vagy cserjéről kapták: Egres, Kökényeske, Hárskut. Környékünkön üveghuta is volt, Háromhuta völgyében található. Régen üveghuta volt a neve, az ott működő üveggyárról kapta. 1903-ban szlovák nemzetiségűek vándoroltak be, és telepedtek le ezen a helyen. A gyár 1908-ban épült és 10 évig működött. A munkások üvegeket fujtak, fehéret és zöldet. Más szinü palackokat ritkán csináltak, nem szerettek foglalkozni a festéssel, inkább csak egyszerü piócás üvegeket gyártottak. A palackokon, üvegfujáson kívül üvegtáblákat is készítettek ablaküvegezés céljából.

Környékünkön csak építkezésre alkalmas követ bányásztak és bányásznak ma is. Szén nincs a környéken.

Községünk irtáson települt. A lakosság a jelenlegi falu környékén hegyekben élt. Három nagyobbnak mondható település volt az erdőkben és a tatárjárás után összefogott a "Háromlábu" falu és bevándoroltak a falu jelenlegi helyére. Jelszavuk ez volt: "Az erdőt hordd, vágd ki ", és az idők folyamán Erdőhorváti lett belőle."

Erdőhorváti nevének gyökerei mélyen összefonódnak a környező természeti kincsekkel és az évszázados erdőgazdálkodási hagyományokkal. Az elnevezés egyfajta tiszteletteljes tükre a település gazdag erdőkkel borított területeinek, és azoknak az esszenciális szerepeknek, melyeket az emberek életében betöltöttek.

A történelem részletezése a régi dokumentumokban kiterjed azzal kapcsolatban, hogy az erdők milyen fafajtákkal rendelkeznek, beleértve a tölgyek, bükkök és fenyők gazdag palettáját. Az erdők biológiai sokfélesége és gazdasági kihasználása szoros összefüggést mutat a település nevével.

Erdőhorváti így nem csupán egy név, hanem egyfajta történeti emlékezet, amely a település és környező erdők közötti szoros kapcsolatot idézi fel. A neve magában hordozza az idők során kialakult életmódot, ahol az erdők nem csupán a táj szerves részei, hanem a közösség identitásának is meghatározó elemei.