Az Erdőhorváti kerek perec híres volt Tokaj- hegyalja környékén. Többek között ezeknek a pereceknek az elkészítését is megismerhetjük az Erdőhorváti lakóházaknak köszönhetően. 

Az Erdőhorváti épület lakói nemesi származásúak voltak. De az életmódjuk nem különbözött a falubéli parasztokétól. A lakóház egyszerűbb, kőfalu épület, hagyományos szoba-konyha-kamra elrendezéssel. És szalma fedéses kisház. Az a különleges ezen a területen, hogy a rozs kévéket mindig a fejüknél kötötték össze, tehát kalásszal felfelé álló kévéket kötöttek a háztetőre. Ebből következőleg a tető egy lépcsős zsuk fedéses alakot ölt. Födémei, melyek nagyon szép arhaikus képet mutatnak. Valamint érdemes fölhívni a figyelmet a lakószoba belül fűtős kemencéjére. 

Ha belépünk az épületbe, 1929 végébe csöppenünk. A fiatalok a szülőkkel együtt laktak. A szobában aludtak, főztek és itt sütötték a híres erdőhorváti kerek perecet. Erre a szobában álló úgynevezett kabolás kemence szolgált. A berendezés és az előkészített tárgyak segítségével megismerhetjük a perecek elkészítésének módját. Ez egy nagyon speciális perec fajta, mivel kerek az alakja. Ebből kifolyólag ezeket az asszonyokat kerékgyártónak is hívták.

Nagyon fontos volt ez a tevékenység, hiszen a falu egy olyan völgyben helyezkedik el, ahol nagyon kevés a szántóföld. Nem volt elég gabona, ezért ez a fajta tevékenység, amit az asszonyok végeztek lisztért cserébe, a családnak a téli megélhetéséhez nagyon nagyban hozzájárult.  A vászonzsákba pakolt perec fűzéreket Miskolctól Sátoraljaújhelyig árulták vásárokon, piacokon és üzletekben is. Így tudták biztosítani a megélhetésüket.  A hegyes vidéken ugyanis nagyon kevés gabona termett.  Az érdekessége a perecnek, hogy miután meggyúrták a tésztát, ezt mutatja a teknő, a letakart teknő, ahol állnak az alapanyagok, utána csíkolják, tehát egy hosszú csíkot formáznak, majd ebből egy kerek formát hoznak létre és a sütés előtt ezt a kerek nyers tésztát megfőzik és azután teszik be a kemencébe megsülni.